Egy tanácsadó bukása

Absztrakt

Könnyű-e a marketing tanácsadó élete?
Ha bármilyen szervezetnél felmerül a külső tanácsadó segítségének igénybe vétele, akkor egy vagy több vezető úgy látja, hogy bizonyos problémák megoldására a rendelkezésre álló szürkeállomány segítségével nincs lehetőség. Elég csak annyi, hogy a cég gondolkodásmódja túlságosan belterjes lett, és az adott kérdésben jobb döntést eredményezhet, ha a „több szem többet lát alapon" egy kívülről érkező friss erő rávilágít kézenfekvő megoldási lehetőségekre, esetleg nem látott veszélyekre hívja fel a figyelmet A tanácsadó pedig - ha érti a dolgát - olyan pontokra világít rá, amiről a megbízói ugyan tudnak, de bizonyos - többnyire személyes - okok miatt nem beszélnek, vagy nem is beszélhetnek róla. Vagy más okból ragaszkodnak a cégnél egy rossz szokáshoz, egy alkalmatlan személyhez, vagy egy elfuserált struktúrához. Mit tehet olyankor a tanácsadó, amikor beletrafál az érzékeny pontokba? Felismeri, hogy ez egy ilyen téma és igyekszik nagyon diplomatikus lenni - veszélyeztetve az egész munkája eredményét és a saját jóhírét, vagy a porcelánboltban ügyeskedő elefánt módjára kíméletlenül feltárja a problémákat- vállalva a kritika következményeit. Kezdő - és megkockáztatom, tapasztalt - kollégáim okulására közzéteszek egy olyan esetet, amikor az utóbbi megoldást választottam - és belebuktam.