Az ázsiai krízis és Japán szerepe

Absztrakt

Az ázsiai gazdaságok magas piaci növekedése a 80-as évek második felében rendkívüli volt: Thaiföld kétszámjegyű növekedési rátát mutatott 1988-tól három egymást követő éven át; Malajzia átlagos növekedési rátája több mint tíz éven át meghaladta a 8%-ot; Indoné­zia, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea szintén jelentős gazdasági sikereket értek el. Ezt a jelenséget az „ázsiai csoda" néven emlegették és természetesen sokan azt várták, hogy a 21. századba való átlépés során Ázsia megmarad a világgazdaság növekedésének hajtó­ motorjaként. Azonban az 1997-es ázsiai pénzügyi válság úgy tűnik, hogy megváltoztatta a képet.
1997. július 2-án a thai monetáris hatósá­gok bejelentették, hogy a továbbiakban a baht értékét nem kötik a US dolláréhoz. Ez a bejelentés egyenértékű volt a nemzeti valuta leértékelésével és egyenesen vezetett az ázsiai pénzügyi válság bekövetkezéséhez. A krízis átterjedt Thaiföldről a többi ázsiai országra (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége), valamint az újonnan iparosodó gazdaságokra és az ázsiai nemzeti valuták soha nem látott mértékű leértékelődését hozta magával. Az árfolyamok gyors változásai miatt az ázsiai értékpapírok értékei is 30-50%-ot zuhantak. 1997. október 23-án a Hong Kongban jegyzett értékpapír árak zuhanása az amerikai és az európai tőzsdéken is jelentős árcsökkenést eredményezett, amely az egész világot megdöbbentette. Ekkor sokan attól kezdtek félni, hogy az ázsiai pénzügyi válság nem biztos, hogy Ázsia határain belül marad, hanem átterjedhet az egész világra.
(Az írás egy 1998. áprilisi konferencián elhangzott elő­adás rövidített változata. Előadója Rei Masunga, a Japán Nemzetközi Pénzügyi Központ elnökhelyettese volt.)