Pénzügyi szolgáltatások és fogyasztói érdekvédelem
Absztrakt
Az elmúlt néhány évtized alatt Magyarország öles léptekkel próbálja megközelíteni az európai színvonalat - a pénzügyi szolgáltatások terén is széles kínálatot biztosítva. A passzív magatartásról a fogyasztói jogokat és azok érvényesítési lehetőségeit ismerő aktív hozzáállásra való áttérés időszakában azonban a fogyasztó kortól, nemtől, baráti társaságtól, foglalkozástól, földrajzi helyzettől, településtípustól és még számos egyéb (pl attitűd) tényezőtől függően másképpen éli meg a médiák, ajánló brosúrák, eladóhelyi reklámok, „direct mail"-ek stb. által temérdek információt fejére zúdító kínálatot. Leggyakrabban azonban ismeretségi körében fordul tanácsadóhoz, ami esetenként nem a leghitelesebb személy megkérdezésével ér fel.
Vajon mi is védi a laikus („átlag") fogyasztót felelősségteljes döntése időszakában és azt követően? Milyen új vagy felújított törvények, intézmények járulnak hozzá a szolgáltatás tisztességes feltételeinek garantálásához? A téma időszerűségét az adja, hogy 1997 decemberében elfogadta a Parlament a várva várt fogyasztóvédelmi törvényt, illetőleg az a tény, hogy a fejlett Nyugathoz való közeledés során országunk igyekszik az Európai Unió által kitűzött feltételek iránymutatásával előbbre vinni Magyarország néhány éven belüli csatlakozásának előkészületeit. Hol tart most az ország ezen az úton? Félő, hogy nem a technikai feltételekben, hanem az emberek hozzáállásában, attitűdjében végbemenő kedvező változások igénylik a hosszabb időt. Vizsgálódásom középpontjába a magánszemélyeket állítottam. Dolgozatom jelentősebb része interjúk alapján (FVF, GVH, ÁPTF, EURONET, OTP Bank Rt., Postabank Rt.) gyűjtött szakmai információkból származik, továbbá az Európa Parlament és Tanács anyagainak forrásaiból, háttérként témába vágó könyvek, tanulmányok, korábban készült szakdolgozatok, kiadványok és aktuális cikkek, írások szolgáltak, kiegészítve természetesen személyes tapasztalataimmal.
