A családi tulajdonú vállalat I. rész

Absztrakt

A társadalomnak és a gazdaságnak a bürokratikus piaci koordináció kudarcára kétféle válasza van. Az egyik a kisméretű, rugalmas, vállalaton belüli egységek, csoportok (stratégiai üzleti egységek, költség-, profit-, investment centerek) szerveződése, a másik pedig a családi alapokon szerveződő v állalko záso k gazdasági súlyának növekedése. Az ipari társadalommal szemben, ahol a család és a munkahely elvált egymástól, a legfejlettebb gazdaságokban jelenleg azok újraegyesülésének vagyunk tanúi. Olaszországban a cégek mintegy 99 százaléka családi vállalat, a Lausanneban működő Nemzetközi Menedzsmentfejlesztési Intézet (IMD) adatai szerint ez az arány Portugáliában 75 százalék, Svájcban 85-90 százalék, Svédországban 90 százalék. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, a több mint 90 százalékra rúgó családi vállalati hányad adja az USA nemzeti össztermékének és a munkahelyeknek is a felét. Az amerikai Fortune magazinnak a legnagyobb vállalatokat felsoroló 500-as listáján is 175 családi vállalat szerepel. A nemzetközi statisztikák mellett hazai példaként megemlíthető a rendszerint családi alapokon működő élelmiszer-, ruha-, iparcikk-kiskereskedelem, ahol gyakran a kezdeti import, nagykereskedői forrás kiváltására rendkívül rugalmas manufaktúrák állnak fel, melyek a későbbiek folyamán sikeres középvállalatokká, exportőrökké növik ki magukat.