A cserearányok mögött megbúvó rendezőelvekről

Absztrakt

Dolgozatunk célja a cserearányokat a ráfordítások oldaláról determináló összefüggések vizsgálata, közelebbről: az iparág hosszú távú kínálati egyensúlyának kritériumaihoz kapcsolódó "árcentrum" jellemzőinek feltárása. Különös figyelmet szentelünk az átlag- versus határelv relevanciáját alátámasztó vagy tagadó eszmefuttatásoknak, bemutatva e magyarázóelveknek - a szakmai köztudatban hozzájuk tapadó sztereotípiákkal nem mindenben egyező - valódi(bb) természetét. A hagyományos neoklasszikus és marxista modellek közötti átjárást biztosítva kitérünk arra, hogy miért jut eltérő eredményre e kétféle elmélet az arányok magyarázata során. Hogyan függ össze a komparatív előnyök mérlegelése és a marginális árcentrum? Miért nem az iparágak legkevésbé hatékony termelői az "ármeghatározók" a határelv képviselői szerint? Mik a feltételei az árak átlagelvű alakulásának? Milyen esélyei vannak e feltételek teljesülésének? Hogyan generálhatók a határ- és átlagelvet egyszerre kielégítő termelékenységi vektorok? Miért nem a kínálati, hanem a termelési rugalmasságok szintjével áll közvetlen kapcsolatban a járadék jelentkezése? Hogyan erodálódik a járadék?