Fejlődéselemzés évjárat-modellel

Absztrakt

A klasszikus növekedési modellek a tőkét, mint termelési tényezőt, az egyszerűsítés kedvéért egyneműnek, homogénnak tételezik fel. E modellek gyakorlati alkalmazásának elterjedését követően vált világossá, hogy a technikai fejlődés gazdasági növekedésben betöltött vizsgálatához célszerű e feltevést feloldani: a tőkeállományt az üzembehelyezés éve, úgynevezett évjárata szerint megbontani.

Az évjárati megkülönböztetés előnyeit és lehetőségeit taglaló elméleti munkák a hatvanas évek fordulóján kezdenek feltűnni. (Például JOHANSEN, 1959; SOLOW, 1962; PHELPS, 1963.) A gyakorlati alkalmazásban a hagyományokhoz híven most is a holland közgazdászok jártak az élen. DEN HARTOG és TJAN (1974) kidolgozzák a foglalkoztatottság, a beruházások, az állóeszközök kihasználása, a termelés és a termelési tényezők javadalmazása közötti összefüggések úgynevezett clay-clay évjárat-modelljét¹ és közlik a számítás első, az egész holland nemzetgazdaságot átfogó eredményeit. Később (1980) a szerzőpáros az első modellt számos vonatkozásban továbbfejlesztette. A magyar számításokban ezt az új modellt használtuk fel.²