Optimális munkakínálat rászorultsági nyugdíjrendszer mellett

Absztrakt

Mivel az optimális munkakínálat meglehetősen bonyolult módon függ a reálbértől és a szociális ellátórendszer paramétereitől, az inter- és intratemporális redisztribúciót elemző modellek még a viszonylag egyszerű, homotetikus hasznossági függvény alkalmazása esetén is gyakran lemondanak az optimális munkakínálat analitikus meghatározásáról, s következtetéseiket számítógépes szimuláció segítségével támasztják alá. Fő eredményünk annak megmutatása, hogy az aktív és időskori fogyasztás határhasznát a munkakínálat függvényében fejezve ki az analitikus elemzés is viszonylag egyszerűen elvégezhető. Így könnyen belátható, hogy a reálbér, a nyugdíjszorzó, a munkanélküli ellátás, vagy a rászorultsági nyugdíj mértékének megváltozása a munkakínálat rugalmasságának jelentős ingadozásait eredményezheti, továbbá kereseteltitkolásra ösztönözhet. A bemutatásra kerölő mikromodellt a makroszintű egyensúly elemzése egészíti ki, ahol az munkavállalói preferenciák heterogenitását is figyelembe vesszük.