Hatékonyság és stabilitás nagyfeszültségű elektromos hálózatokban
Egy játékelméleti megközelítés
Kulcsszavak:
Generátor áthangolás, kooperatív játékelmélet, partíciós függvény alakú játék, rekurzív magAbsztrakt
A nagyfeszültségű elektromos hálózatokat használó piaci szereplők a fogyasztás-termelés szempontjából kiegyenlített, úgynevezett mérlegkörökbe tömörülnek. A rendszerirányító a fogyasztók/generátorok fogyasztási, illetve termelési igényei, a hálózat fizikai tulajdonságai és a mérlegkörök egyensúlyi feltételének figyelembevételével maximalizálja a hálózat összforgalmát. Az egyes csomópontok kapacitásának kihasználtsága jelentősen függhet attól, hogy milyen mérlegkörök jönnek létre. Dolgozatunkban egy idealizált egyenáramú teljesítményáramlási- és egy partíciós függvény alakú kooperatív játékelméleti modell segítségével vizsgáljuk a mérlegkörök létrejöttét, stabilitását és a kialakuló mérlegkör-rendszer hatékonyságát. Megmutatjuk, hogy a mérlegkörök alakulása kihat az egész hálózatra és az így fellépő externáliák lehetnek pozitívak, vagy negatívak is. A kialakult partíciók stabilitását a mag partíciós függvény alakú játékokra való kiterjesztése, a rekurzív mag segítségével vizsgáljuk. Bár a játék nyilvánvalóan kohézív, bemutatjuk, hogy nem szükségszerűen szuperadditív. A szuperadditivitás hiánya gátolhatja a hatékonyság szempontjából kívánatos teljeskörű együttműködés kialakulását.
