Ne csak nézz, láss is! – Segédeszköz és módszer az információs- és médiaműveltség oktatásához

Absztrakt

Az interneten illusztrációként felhasznált fotók eredete sokszor homályba vész. Eredeti kontextusukból kikerülve gyakran teljesen más hírek és álhírek illusztrációjaként, vagy az internetes folklór alkotásaiként születnek újjá. Az információs– és média műveltségében kiemelt helyet kell kapnia a szöveges információk mellett a képi információk értelmezésének, elemzésének is. 2018-ban a Társadalmi Befogadás Szakkollégium tagjai egy olyan oktatási (segéd)eszközt és módszert próbáltak ki, amely játékos keretek között hívja fel a figyelmet a kép és a szöveg egységének fontosságára, az interneten megjelenő cikkek veszélyeire. Az eszköz szimulálja az álhírek működési mechanizmusát. Azonos képhez több lehetséges szövegvariánst ad, amelyből a játékosnak kell kiválasztania a „valódit”. A szemléltető módszert az elmúlt hónapok során több, mint 100 személlyel próbálták ki, offline csoportos és –egyéni, valamint online egyéni játék során. A tesztek azt sugallják, hogy a játékosokat még akkor is be lehet csapni, ha tudatában vannak a ténynek, hogy be akarják őket csapni. Ugyanakkor a csoportos játékok esetén a játékosok egymás közti beszélgetésének hatására a legképtelenebb válaszok hamarabb kiszűrődnek, kisebb arányban kerülnek a képek mellé társításra, mint az egyéni próbálkozások során. A válaszok alapján általánosítani nem lehet, de láthatóak tendenciák, levonhatóak következtetések. A teszt szemlélteti, hogy a kép értelmezése függhet a befogadó háttértudásától, a szociokulturális környezetétől; befolyásolhatja a közvetítő közeg és a befogadó érzelmi állapota is. Egyértelműsíti: a legkevésbé függ a készítő valódi szándékától; a kép jelentését ugyanis torzíthatja a mellé társított szöveg jelentése.