"Export of capitalist", or how marketing will survive

Abstract

Érdekes eljátszani a gondolattal: vajon ha ma megkérdeznénk a Közgazdasági Egyetem hallgatóit, mi is az a „tőkésexport", milyen válaszokat kapnánk. Alig tíz, tizenöt éve még ez volt az egyik, ha nem a legfontosabb gazdasági kategória, ennek alapján mérték, értékelték, ösztönözték vagy negligálták a vállalati erőfeszítéseket, ma pedig ez az egész kifejezés értelmezhetetlen, különösen fiataljaink számára.
- Esetleg tőkeexport? Arra gondol? - kérdeznének vissza, és talán csak keveseknek fordulna meg a fejében, hogy egy évtizede még olyan körülmények között működtünk, amikor az általunk korábban többször „elhalálozásra ítélt" ún. tőkés országokba irányuló export mértéke határozta meg létünk minőségét, gazdálkodásunk eredményességét. A tervgazdaságban marketingről is csak azért és ott lehetett beszélni, ahol a „tőkésexport" szerepelt és érvanyagként az szolgált, hogy a nem „szocialista piacokon" marketing nélkül képtelenség boldogulni. (Bár több kísérletet tettünk erre is...) Ami volt, a múlté. A mai magyar kivitel már teljes egészében „tőkésexport". Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hazai marketingszakemberek, szárnyakat kapva, korlátlan lehetőségek, vonzó és érdekes feladatok birtokában mérhetnék fel és „dolgozhatnák meg" az exportpiacokat. Sőt, kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy amíg a múltban a hazai pályán volt mindez „tiltott gyümölcs", ma egyre inkább a számunkra fontos exportpiacokon alakul ki olyan helyzet, ahol marketingkérdésekbe nem szólhatunk bele, azzal nem is foglalkozhatunk.