Selling football to the media

Abstract

A képernyőn vastagcombú emberek kocognak feszes rövidnadrágban egy labda körül. Egyik részük fehér trikóban, a másik narancssárgában. A X. labdarúgó Világbajnokság döntője 1974-ből. Az EUROSPORT adja, amely évközben amúgy sem kényezteti el túl sok élő meccsközvetítéssel nézőit. Megnyitották a hosszú hajrát, és megkezdték az idei, nyári XVI. VB felvezetését. Heteken keresztül játszották a régi felvételeket. A huszonnégy évvel ezelőtti meccsen az akkori „ totális futball" két nagycsapata játszott egymással, a (nyugat)német és a holland. Ez a játék rendszer volt az, ami a hetvenes évek elején felforgatta a futballvilágot. Akkor úgy mondták, mindenki elkezdett futni, hátvédek fejeztek be támadásokat, a játék hihetetlen módon felgyorsult.
A televízió ma szembesít minket az emlékekkel, és a képek lassú játszadozást mutatnak. Ennyit változott volna a futball? Igen, sokkal gyorsabb lett. De nemcsak a pályán zajló mozgás, hanem az is, amit a képernyőn látunk, a közvetítés, a műsor. A gyanútlan nézőnek ez nem nagyon tűnik fel, szeme folyamatosan szokta meg a pergőbb ritmust. Húsz évvel ezelőtt a gimnáziumban levetítették nekünk az angol kupadöntőről készült filmet. A számunkra szokatlan közeli képektől akkor csak kapkodtuk a fejünket, a meccs követhetetlennek látsz ott. Ma ez már fel sem tűnik.
Kamerák vannak a pálya mellett, darukon és helikoptereken, a kapu sarkában, rászegeződnek a kispadra, a lelátóra, a szélső mellett a támadást sínen futó távirányítású robot követi. A meccs hevében közelről látjuk a kapus arcát a büntetőrúgás előtti pillanatban, a gól után, az ismétléseken azonnal bejátsszák, hogyan ugrott fel a kispad, hogyan rándult meg a politikusok arca a díszpáholyban. A labdarúgás televíziós bemutatása már régen nem az a statikus közvetítés, ami tíz-húsz éve volt, hanem a legmodernebb technikai eszközök seregét és a legjobb elméket megmozgató, hatalmas összegeket igénylő, előre megkomponált „műsor", show, látványosság. Ez vonatkozik más sportágakra is, ám az igazi „esemény" a foci. Vajon van-e a XX. század végén még valami a Földön, ami egyidejűleg annyi embernek kötné le a figyelmét, mint a labdarúgó vb? Talán a nyári Olimpia.
A marketing-tankönyvek azt tanítják, hogy nincsen olyan termék, vagy szolgáltatás, amit mindenkinek el lehet adni. Mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Május 20-án, három évtized után a Real Madrid újra megnyerte az európai bajnokcsapatok kupáját. A meccs közvetítését Spanyolországban körülbelül 12 millió ember nézte, az éppen televízió előtt ülők 70%-a. Milyen lehetett ez a célcsoport, és milyen elérési mutatót produkálhattak a műsor környezetében elhelyezett reklámok? Hogyan vált a sport és ezen belül különösen az egykor „proli-sportnak" tartott labdarúgás a televíziós szórakoztatóipar egyik legkifizetődőbb szolgáltatásává?