Instabilitási problémák AMA modellekben
Kulcsszavak:
működési kockázat, tőkekövetelmény számítás, instabilitásAbsztrakt
A Bázel III szabályozásnak megfelelő, a hitelintézetek működési kockázati tőkekövetelmény számítására alkalmazott AMA modelleket az utóbbi időben több kritika is illette a szakirodalomban. A feltárt problémák leginkább a modell által számszerűsített tőkekövetelmény instabilitásával kapcsolatosak, ugyanakkor kritika illette a modellek validálhatóságát és az eredmények összevethetőségét is, melyek alapvetően a modellek módszertani diverzitásából fakadnak. Cikkünk fő célja, hogy AMA megközelítést használó LDA modellekben saját számításokon keresztül mutassunk be olyan főbb hiányosságokat, melyek a tőkekövetelmény instabilitását eredményezik. Egyben célunk az instabilitás fogalmának, okainak tisztázása is. Ehhez a HUNOR adatbázison végzett számításokat és szimulációkat hívunk segítségül. Számításaink során bemutatjuk a tőkekövetelmény-számítás extrém eseményekre vonatkozó érzékenységét, a mintaelemszám nagyságából eredő problémákat, az adatgyűjtési küszöb okozta információveszteség hatását, valamint kitérünk a gyakorisági és az egyedi veszteségek eloszlása esetén a választás nehézségeire. A cikkünkben közölt eredmények összességében rávilágítanak arra, hogy egyes instabilitási problémák az LDA alapú AMA keretrendszer inherens részét képezik, azaz a kiküszöbölésük helyett csak azok minimalizálása lehet reális cél.
JEL kódok: G18, G28, C52, C63
